November 12- Seitseminen nemzeti park 2. rész

Reggeli és rendrakás után egyből útra keltünk, és a szállásunktól mintegy 4 és fél km távolságban található tóvá duzzadt forráshoz és amellette lévő lápvidékhez hajtottunk. Még mindig alacsonyan állt a nap, amikor ez a fotó készült. A víz itt iható.
Útközben  a forráshoz, találtunk még néhány érdekes jelenséget. Például egy jávorszarvas lábnyomát a sárban, amely akkora volt, mint Dávid lába (43) :)

Jávorszarvas lábnyoma a cipő mellett:)

A Balti-ősföld kőzetein jól elterjedtek a küönböző moha és zuzmó fajok, ezt nagyon jól megfiyelehettük egy kisebb domb példáján. Azonban a látványt felülmúlta a mindent átható  illat, ami a rénszervasok kedvenc eledeléből árad.

A tőzegmohalápra hidat építettek, így a mozgássérültek is élvezhetik a nemzeti park szépségeit. 

A láp ezen a területen hat méter mély. Mivel a tőzegmoha évente csak egy mm-t növekszik, hatezer éves lápon keltünk át. 

Az időjárás is nekünk kedvezett, mert rövid időn belül felkelt a nap és gyönyörű fényjátékba borult az erdő:)

Sétánk során egy kis kunyhóhoz értünk, amiben tűzrakóhely volt. Itt meg is sütöttük a kolbászokat:)

Az erdő Finnországban "mindenki tulajdona", pntosabban bárki is a tulajdonos, mindenki bejárhatja szabadon, nincs sehol egyetlen terület sem elkerítve. Szabadon szedhetnek az erdőjárók gombákat, áfonyát és egyéb gyümölcsöket, összegyűjthetik az elhullajtott agancsokat, szabadon horgászhatnak, egy horoggal, a sátrukat is felverhetik bárhol. Egyes nemzeti parkokban azonban bizonyos helyeken nem szabad a helyi növényzet védeleme érdekében sátorozni mindenhol, de ezek a helyek ritkák, és külön jelzik.  Ebben a nemzeti parkaban is a legtöbb helyen szabadon sátorozhat bárki, sőt, az ilyen kunyhókban ingyen meg is szállhat éjszakára, csak annyit kell tennie, hogy mások számára is lehetővé teszi, hogy adott esetben ott töltse az éjszakát, és ha felhasznált a tüzifából, akkor azt pótolja.

A házikó mellett egy külön kis épületben található a fatároló, ahová az erdészek rendszeresen szállítanak ki tüzifát. Eszünkbe jutott, hogy néhány nappal ezelőtt mi is hasonló szolgálatot tettünk más kirándulók számára.:)

A hatezer éves lápon lócák vezetnek át.

A bátrabbak le is léphetnek a lócákról, de ne csodálkozzanak, ha a cipő gyorsan megtelik vízzel.

Holnap folytatjuk....

November 11: Látogatás a Seitseminen nemzeti parkban

Ezt a szépséget, amit itt láttunk, nem lehet csak úgy leírni.  A Seitseminen nemzeti park mintegy 120 km távolságra van a jelenlegi szálláshelyünktől, ezért úgy tettünk ott egy rövid látogatást, hogy ebéd után azonnal indultunk oda, és ott is éjszakáztunk. Nem volt áram, és vezetékes víz a szálláshelyünkön, de a kút vize nagyon tiszta és jóízű volt. Amint megérkeztünk, kipakoltuk a magunkkal hozott vacsorát, a másnapi reggelit, ebédet és egy meglepetést, mert a Szofinak épp erre a napra esett a 16. születésnapja. Vendéglátó iskolánk háziasszony szakos tanulói nagyon finom oroszkrémtortát készítettek, de ez természetesen csak vacsora után derült ki.

A parkolóból egyenesen a kiállító központba mentünk, hogy felvegyük a faház kulcsait.

Hannu épp a kulcsokat kéri el, és közben szervezi a másnapi látoggatásunkat itt a kiállító központben.

Kb. 15 percünk volt első benyomásokat gyűjteni, utána indultunk is a szállásra.

A ház ablakai elég kicsik voltak , ezért jól jött odabent a fejlámpa.
Ebben a házban lakott az 1950-es évekig a fakitermelésért felelős művezető és a családja. A favágók szintén hasonló körülmények között lakhattak.

A fiúk szorgalmasan készítik elő a tüzifát. A házban két nagy kandalló ill. kályha van, valamint a konyhai tűzhelybe is be kell gyújtani, tehát sok fa kell. Szerencsére könnyű begyújtani, mert bőven akad nyírfakéreg.

A kandallóban már ég a tűz, de egy kis idő kell a meleghez, mert nagy a hálóterem.

A hálóterem egyben a közös helység is volt, egy hatalmas asztal és körbe-körbe rakott padok szolgáltak beszélgetésre, vacsorára, ünneplésre alkamas helynek.

Sok jó ember tényleg kis helyen is elfér, itt több mint 15 embernek volt alkamas fekvőhely. 

A kilátás pedig egyenesen festői.

A lakóházzal szemben található a fafűtéses szauna .  Természetesen ezt is felfűtöttük, és itt lehetett vizet is melegíteni, fürdéshez.

A szaunával szemben tábortűz ég, ami jól látszik az ablakból visszatükröződve:)
Korán sötétedett, így az első napon már nem mentünk el felfedezni a környéket. Mivel tiszta volt az égbolt, a tábortűznél ülve sokáig beszélgettünk, a csillagos égben gyönyörködve.

Mit sem sejtettünk abból, hogy micsoda szépség vár ránk másnap:)