Ezen a napon reggeli után teljes
menetfelszerelésben, azaz acélbetétes munkavédelmi csizmában,
vágásbiztos nadrágban és láthatósági dzsekiben, valamint
rostélyos védősisakban a műhely előtt sorakoztunk.
Megkaptuk a
fűkaszákat, amajd a műhelyben nekiláttunk a karbantartásnak. A
karbantartást az ebédszünetig végeztük, majd egy nagyon finom
ebéd után kivittek minket az iskola tanerdejébe. 
A csoportot két
részre osztották, egy mástól 10 m biztonsági távolságot tartva
belekezdtünk a bozót vágásába. A finn erdőket zömmel erdei
fenyő, lucfenyő, kisebb mennyiségben vörösfenyő, valamint nyír
alkotja, tipikus tajga övezet. Előfordulhat néhány fűzféle is a
cserjék között, de az is elsősorban a gyorsan növő nyírből
áll. Annyira sűrűn nő a nyír, hogy az erdőben eléggé
megnehezíti a mozgást, valamint az utak mentén az erdő szélén
összegfüggő cserjeszintje takarja a belátást az erdőbe, ami az
onnan érkező, átvonuló vadállományt takarja.
Nyáron gyakran
autóbaleseteket okoznak az átkelő jávorszarvasok. A veszély
elkerülése végett ezért az utak mentén a nyírfaállományt
rendszeresen vágni kell. Az erdő belsejében szintén fontos, hogy
ne legyen túl sűrű a nyír, mert rontja a fűrészárunak szánt
faállomány minőségét.
Egy növekvő erdőben hektáronként
kb. 2000 fenyő hagyható meg. Tehát a „felesleget” el kellett
távolítanunk. Ez a nap a gyakorlás napja volt. Volt akinek nagyon
jól ment, mert már otthon is használt ilyen kaszákat, de volt
olyan is köztünk, aki csak most először. De mindannyiunkat
meglepett az, hogy a talaj enyhén bizonytalan, vagyis tőzegmoha
alkotja, amire rálépve egy kicsit besüpped a lábunk, illetve
rugózik is egy kicsit. Elég szokatlan volt a fűkaszákkal így a
mászkálás.
Tolnai tanár úr videókat készített rólunk a fűkaszák használata közben, amint feldolgoztuk a videókat, közzétesszük:)
Az erdő szépsége azonban minden
nehézségért kárpótolt minket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése